Nápolyt látni, s meghalni - nos, azt mondom, ez Dubrovnikra is vonatkozik… Vegyük fel a bakancslistánkra ezt csodás várost! Bár többször is jártam már itt, soha nem nyűgözött le annyira mint most, 2019 tavaszán. Nem hiába tartják Dubrovnikot Horvátország legszebb városának. Nem hiába igyekeztek sokan meghódítani és nem hiába forgattak Trónok harca epizódokat is a város falai közt. Dubrovnikban az a jó, hogy már kora tavasztól késő őszig kellemes meleg idő van, így nem feltétlenül nyaralni kell ide jönni, hanem – mi is ezt javasolnánk inkább – kirándulni, várost nézni, feltöltődni kultúrával, történelemmel.
Egy kis történelem
A várost eredetileg egy sziklazátonyon az avarok elől menekülő Epidaurum (Cavtat) lakói alapították a 7. században. A 10-11. században a sziget és a szárazföld közötti rész előbb eliszaposodott, majd feltöltődött, így az eredetileg 2 kisebb település (a szárazföldi, horvátok által lakott Dubrava és a sziklaszigeti, rómaikkal benépesült Laus) összeolvadt. A Raguzai Köztársaság 1358-1808 között független városállam volt – ezen belül 168 évig magyar fennhatóság alá tartozott. 1808-tól a Raguzába bevonuló francia csapatok érkezésével megszűnt Dubrovnik függetlensége. 1815-1818 között a város a Habsburg Birodalomhoz, majd az első világháború után a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz tartozott, 1929-ben pedig a Jugoszláv királyság része lett.
A délszláv háború Dubrovnikot sem kímélte, városszerte több helyen megtalálhatók azok a térképek, melyek a háború alatti bombatámadásokban megsérült vagy kiégett házakat mutatják. A háború után az UNESCO segítségével sikerült újjáépíteni, megszépíteni a várost.
Parkolás
A félmaraton előtti napon érkeztünk Dubrovnikba. Meleg idő, kellemes nyüzsgés, szuper hangulat fogadott minket. Szerencsénk volt a parkolással is, azonnal megtaláltuk a javasolt parkolóházat (Javna garaža, Zagrebačka ulica bb), mely kb. 10 percnyi sétára van az óvárostól. Áprilisban 20 kn/óra volt a parkolás, de nyáron 40 kn/óra a díja. Napijegyet is lehet venni (előre kell!!!), ez esetben 480 kn/24 óra az ár. Ha épp nincs turistaszezon vagy nem sietünk, akkor meg lehet próbálkozni a belső zónákban való parkolással is. Árak 05.01-09.31. között: 0 zóna: 75 kn/óra, 1 zóna: 10 kn/óra, (itt időlimit van, hétköznap 6:00-16:00 és szombaton 6:00-12:00 között maximum 120 perces parkolás lehetséges), 2 zóna: 50 kn/óra, 3 zóna 10 kn/óra. A parkolási zónák térképe ITT látható.
Du Motion félmaraton
A dubrovniki félmaratont már ötödik éve rendezi meg a város. A bevételt minden évben egy helyi rászoruló kapja. Az idén egy 20 éves helybéli fiatalember volt a kedvezményezett, aki minden évben lelkes önkéntesként dolgozott a futóversenyen, de tavaly autóbaleset érte, tolószékbe került. Most az ő rehabilitációjára gyűjtöttek. A balesete nem akadályozta meg abban, hogy „végigtekerje” az 5 km-es távot.
Látnivalók
Mivel a párom a versenyre való nevezéssel ingyenességet kapott a legtöbb látnivalóra, így kedvezményesen tudtunk felmenni az óvárost körülölelő várfalra is. Amúgy ez a látnivaló igazán nem olcsó, (felnőtteknek 200 kn, 18 éves korig, a nemzetközi diákigazolvánnyal rendelkezőknek pedig 50 kn), de ha már eljöttünk idáig, ezt tényleg nem érdemes kihagyni. Ha komótosan sétálunk és közben még fényképezünk is, akkor kb. 1,5-2 óra alatt járhatjuk körbe a falat, útba ejtve a Minčeta erődöt is, Dubrovnik északi bástyáját. Ez a város egyik legmagasabb pontja, egyúttal innen nyílik (talán) a legszebb kilátás is a pirostetős házakra.
Ha elfáradunk, megpihenhetünk a déli várfal szikláin fekvő Buza bárban, ahol akár meg is lehet fürdeni – kisgyermekeseknek, idősebbeknek nem ajánljuk.
Dubrovnik főterén emelkedik a Harangtorony, a Rektori és a Sponza palota no meg a Szent Balázs templom is. A tér most a futóverseny molinóival volt feldíszítve, igazán hangulatos volt a régi-új elemek keveredése.
A Harangtorony melletti kapun kisétálva hamarosan ott találtuk magunkat a kikötőben, ahol valaha élénk kereskedelmi élet folyt, most pedig a legtöbb hajókirándulás innen indul. Örömmel fedeztem fel a városfalhoz illesztett, kőből faragott hengerpalást-félét, melynek belsejébe egy gyermek könnyedén belefér. Pont annyi idős lehettem, mint most a kisebbik lányunk, amikor engem is lefényképeztek itt a szüleim. Másnap, a futóverseny reggelén bizony nem kímélte az áprilisi nyári nap a versenyzőket. De nemcsak a meleg miatt dőltek ki az emberek, a szokatlanul sok emelkedős rész is igazi kihívás volt a futóknak. Nos, kibicnek semmi sem drága alapon, mi viszont Rozival élveztük a nagy nyüzsit, a startot, majd két órával később a célba érkezők örömében is osztoztunk.
A közbeeső időt bóklászással, fagyizással töltöttük, akaratlanul is felfedeztünk néhány Trónok harca helyszínt (bevallom, eddig még egyet sem láttam, de állítólag nagyon jó, úgyhogy majd sort kerítünk rá…), megnéztük a Katedrálist és megpihentünk az Onofrio kút tövében. Párom jó két órával az indulás után futott be a célba. Mi ott ácsorogtunk a Stradunon, egy jó kis árnyékos helyen, szurkolva a befutóknak, örvendve hogy a Papa széles vigyorral, a hőgutát elkerülve teljesítette a 21 km-t.
Némi felfrissülés és szénhidrátbevétel után pedig elhatároztunk, hogy ha már itt vagyunk, átugrunk Lokrum szigetére is, amely a leírások szerint egy dús vegetációjú nyugalmas oázis, csodaszép sziklás strandokkal, pávákkal és fűben ugráló nyuszikkal.
Nehéz volt mindezt elhinni, mikor a kirándulóhajó kikötött, és a sok turista velünk együtt beáramlott a szigetre. Aztán, kis idő múlva, a tömeg szétszéledt, és nyugodtan sétálhattunk a hűs árnyat adó fák közt, napozhattunk a sziklás partokon, felmászhattunk a Fort Royal erődhöz, és gyönyörködhettünk a Mrtvo more (Holt tenger) kékeszöld vizében. És valóban, a pávák teljes nyugalommal, megszokva az érdeklődő közönséget sétálgattak köztünk, és sok-sok nyuszit is láttunk. Végül – szintén csak véletlenül - felfedeztünk egy Trónok harca kiállítást, néhány rövidfilmmel a dubrovniki és lokrumi forgatási körülményekről, illetve beleültünk a a híres vastrónba is…
A szigetről visszatérve érzékeny búcsút vettünk a várostól, és visszahajtottunk Neumba, a klassz négycsillagos szállodánkba wellnesszelni és istenit vacsizni...
Az első részt itt, a másodikat itt találod.
Jó utat!
Szabina (pihiszuszi.hu)
